A Panasonic FZ 50-nel kapcsolatban elfogultsági indítvány szeretnék benyújtani saját magam ellen, még így a cikk elején. Az igazság az, hogy mindig kedveltem az FZ sorozat gépeit - minden hibájukkal együtt. Elfogadtam a Panasonic közkedvelt sorozatát olyannak, amilyen. Hogy mit hallok? Kromatikus aberráció és gyatra zajszűrés? ISO problémák olykor szerencsétlen tervezési és funkcionalitási hibákkal megspékelve? Ugyan már... Nekem sikerült ezeken túllépnem és én csak a szépre emlékezem. Bevallom, egyfajta megváltoztathatatlannak tűnő vélemény alakult ki bennem az FZ gépekről... És erre most itt van az új FZ 50, mely alapjaiban szeretné megrengetni a Panasonic bridge gépeiről kialakult, megdönthetetlennek látszó világképemet... Hát tessék, lehet próbálkozni!
A Panasonic csomagolás tervezőjét kéretném ide a szerkesztőség sarkába, kukoricára térdepelni... Egy ilyen gép (meg a Pana gépek általában) szebb és felhasználóbarátibb csomagolást érdemelne! A dobozból kiásva a gépet, az első benyomás igen kellemes... A készülék kifejezetten jól néz ki, főleg feketében. Persze ez nem túl meglepő, a
Panasonic az FZ 30 megjelenésével szakított a korábbi hybrid kályhacső-fotoapparat kinézetű gépvázakkal (pl: FZ20, FZ2, FZ3, FZ4, FZ5). Az FZ 50 háza műanyagból készült, ezüstben ez inkább zavaró, mint feketében. A ház felépítésére, anyagára és a kezelőszervek kidolgozására nem lehet panaszunk. Az FZ 30 és FZ 50 váza és gombjai szinte teljesen megegyeznek, de egy fontos különbség akad azért közöttük. Az FZ 50-ben a Menu gomb a kör alakú navigációs gombcsoport közepére került. Az LCD mellett az így felszabadult gombot új, igen hasznos funkcióval látták el a Panasonic mérnökei. Az új funkciógombbal olyan képrögzítési paramétereket
módosíthatunk könnyen és gyorsan, melyeket korábban csak több gomb megnyomásával érhettünk el. Az FZ 30 tulajok most nyugodtan lapozzanak tovább, innentől kezdve ugyanis semmi újdonsággal nem fognak találkozni.
Panasonic az FZ 30 megjelenésével szakított a korábbi hybrid kályhacső-fotoapparat kinézetű gépvázakkal (pl: FZ20, FZ2, FZ3, FZ4, FZ5). Az FZ 50 háza műanyagból készült, ezüstben ez inkább zavaró, mint feketében. A ház felépítésére, anyagára és a kezelőszervek kidolgozására nem lehet panaszunk. Az FZ 30 és FZ 50 váza és gombjai szinte teljesen megegyeznek, de egy fontos különbség akad azért közöttük. Az FZ 50-ben a Menu gomb a kör alakú navigációs gombcsoport közepére került. Az LCD mellett az így felszabadult gombot új, igen hasznos funkcióval látták el a Panasonic mérnökei. Az új funkciógombbal olyan képrögzítési paramétereket
módosíthatunk könnyen és gyorsan, melyeket korábban csak több gomb megnyomásával érhettünk el. Az FZ 30 tulajok most nyugodtan lapozzanak tovább, innentől kezdve ugyanis semmi újdonsággal nem fognak találkozni.
Az FZ 50 hátulján az előd FZ 30-nál már bevált kihajtható és forgatható LCD-t találjuk. Újdonság, hogy a kijelző most már akár 180 fokban is forgatható. A markolat igen macsóra sikerült... A rajta található nagy méretű gumi borítás nagyon stabil fogást biztosít, bár az egykezes fotózás a hatalmas objektív miatt nem igazán lehetséges. Ez a lehetőség persze senkinek nem jut eszébe, profik ugyanis ritkán fotóznak fél kézzel... Már pedig az FZ 50 már külsőre is igen profi gép hatását
kelti. Az optikán két megfelelően gumírozott gyűrűt találunk, melyekkel a gyújtótávolságot és a fókuszt állíthatjuk be, motorfüggetlenül. A mutatóujj és a hüvelykujj alá egy-egy tárcsa került, melyekkel a rekeszértéket és a zársebességet választhatjuk ki. Az FZ 50 tetején találjuk a robosztus tárcsát, mellyel a különböző felhasználói módok között válthatunk. Természetesen ez is megőrizte gumírozottságát. Ide került még a stabilizálást vezérlő gomb, a ki- / bekapcsoló gomb és a sorozatfelvétel gombja is. A másik oldalon találjuk az optikai keresőt, ami EVF és amelynek felbontását 5000 pixellel megnövelték az elődhöz képest. A gép igen súlyos, főleg egy FZ 20-hoz képest, bár még így is 80 grammal könnyebb, mint elődje volt. (668 g vs. 740g) Mivel a bevált formán a Panasonic nem kívánt változtatni, újdonságokat inkább a készülék belsejében érdemes keresni.
kelti. Az optikán két megfelelően gumírozott gyűrűt találunk, melyekkel a gyújtótávolságot és a fókuszt állíthatjuk be, motorfüggetlenül. A mutatóujj és a hüvelykujj alá egy-egy tárcsa került, melyekkel a rekeszértéket és a zársebességet választhatjuk ki. Az FZ 50 tetején találjuk a robosztus tárcsát, mellyel a különböző felhasználói módok között válthatunk. Természetesen ez is megőrizte gumírozottságát. Ide került még a stabilizálást vezérlő gomb, a ki- / bekapcsoló gomb és a sorozatfelvétel gombja is. A másik oldalon találjuk az optikai keresőt, ami EVF és amelynek felbontását 5000 pixellel megnövelték az elődhöz képest. A gép igen súlyos, főleg egy FZ 20-hoz képest, bár még így is 80 grammal könnyebb, mint elődje volt. (668 g vs. 740g) Mivel a bevált formán a Panasonic nem kívánt változtatni, újdonságokat inkább a készülék belsejében érdemes keresni.
